Három év aktív és eredményes munkát tudhat maga mögött a 2016. december 6-án bejegyzett érdekképviseleti szervezet, a Magyar Idegenvezetők Egyesülete (MIe). Deák Judit alapító elnökkel beszélgettünk az elmúlt 3 évről.
Milyen céllal és mekkora tagsággal alakult meg a szervezet?
A magyar idegenvezetők szakmai szervezeteként a kezdetektől a valós érdekképviseletet fogalmaztuk meg legfőbb feladatunknak. Az aktív, folyamatosan fejlődni vágyó és igényes idegenvezetők képviselete és segítése a cél. Küzdünk a jogosulatlan idegenvezetés ellen, valamint a magyar idegenvezetők megfelelő bérezéséért.
Másik fontos célkitűzésünk, hogy idegenvezetőinknek a legjobb oktatási, továbbképzési rendszert biztosítsuk, s mindezek eléréséhez a mindenkori kormányzattal és a szakmai szervezetekkel a hathatós együttműködést kiépítsük.
2016-ban 14 alapító taggal indultunk, egy évre rá tagságunk már több mint 150 főt számlált, jelenleg 200 tagunk van, és sok az új érdeklődő. Úgy látom, az egyesület jó irányba halad.
Mi minden valósult meg eddig, és mire a legbüszkébbek?
Mivel aktív szerepet vállalunk az idegenvezetők továbbképzésében és oktatásában, mindenképp saját képzéseinkre vagyok a legbüszkébb. Éves szinten több mint félszáz programot – tanfolyamokat, nyelvi továbbképzéseket, tréningeket, neves szakemberek előadásait, bejárótúrákat, vidéki tanulmányutakat – szervezünk, amelyeken a MIe tagjai többnyire térítésmentesen vehetnek részt, vagy ha fizetniük kell, az összeg szinte jelképes, a szakmai fejlődés lehetősége pedig jelentős.
Partnereink közt – a teljesség igénye nélkül – ott van a Vigadó, a Zeneakadémia, az Esztergomi Bazilika Kincstára, a Mazsihisz, amely zsinagógavezetésre képezi ki tagjainkat, vagy az Aquincumi múzeum, ahol tárlatvezető-képzést indítanak. Novemberben volt egy nagyon sikeres, 2 napos pápai túránk. Tárgyalunk Gödöllővel, meghívást kaptunk a Millennium háza bejárására is, folyamatosan bővül a partnerek listája. Az évet a Szépművészetiben kezdtük és a tavasszal megnyíló, csodálatosan felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában folytatjuk, tárgyalástechnikai kurzusokat tartunk, hogy csak a legfrissebb programokat említsem.
Van-e olyan terület, amely nehéz diónak bizonyult? Hol nem valósult még meg az áttörés az egyesület célkitűzéseiben?
Két dologban van sajnos botladozás: nem sikerült még törvényi szinten szabályozni a jogosulatlan idegenvezetők – az engedély és képzettség nélküli, botcsinálta kontárok – ellenőrzését és bírságolását, az osztrák sofőrtől a kínai egyetemistán át számos magyar önjelölt guide-ig. A jelenlegi szankciók – a kb. 30 ezer forintos egyszeri büntetés – ugyanis nem elrettentőek, szemben a több ezer eurót is meghaladható uniós bírságokkal.
A bérrendezésben sem tudtunk még előrébb lépni. Bár tettünk javaslatot az idegenvezetők napidíjaira, ezt hivatalosan kartellezésnek minősítették és nem foglalkozhatunk vele. A siker eléréséhez nemcsak hatékonyabb lobbizásra lenne szükség, de erősebb partneri szövetségre is. Ezért most legújabb partnerünkkel, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával (BKIK) karöltve teszünk ajánlásokat (köztük bérajánlást is) jogszabály-módosításokra, illetve törvénytervezetekre, amelyek megteremthetik az idegenvezetők számára az igényes és színvonalas munkavégzés várva-várt feltételeit.
Milyen partnerekkel fogtak még össze, hogy a valós érdekképviselet hatékonyabban működjön?
A BKIK-együttműködés mellett partnerei vagyunk a Magyar Turisztikai Szövetségnek, melynek lobbiereje igen erős, s szintén a minőségi turizmust tűzte zászlajára. A Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) rendszeresen meghív minket – kikérve véleményünket – a Turisztikai Kerekasztalra, valamint a szervezett turizmus többi résztvevőjével – a két buszos szövetséggel (MKFE, NiT Hungary), az utazási irodák szövetségeivel (MUISZ, MABEUSZ), a Magyarországi Idegenvezetők Szövetségével (MISZ) és a Személyhajósok Szövetségével is – jó kapcsolatot ápolunk.
2017 óta tagja vagyunk az idegenvezetők európai szervezetének (FEG) is, úgy érzem, ez is jó hátszél lehet abban, hogy a jelenlegi kissé kaotikus állapotok megszűnjenek, és nálunk is európai normák szerint működhessenek az idegenvezetők.
Nem szerénytelenség, ha azt mondom, az idegenvezető az, akivel elsőként találkozik a hozzánk látogató turista. Tőle tud meg sok mindent az országról, benne bízik meg leginkább külföldi tartózkodása alatt, s ha bármi baj éri, elsőként a guide-hoz fordul. Nagyrészt tehát a helyi idegenvezetőn múlik, milyen élménnyel és szájízzel tér a turista haza, s szeretne-e visszatérni Magyarországra.
Ön ízig-vérig idegenvezető, aki 2007-ben Pro Turismo Díjat is kapott, s bár utazási irodát is vezet, mégis a mindennapjai része a folyamatos tanítás, képzés és a klasszikus értelemben vett idegenvezetés, rengeteg információval, anekdotával, színes történettel. Aki szombaton délelőttönként rádiót hallgat, ennek fültanúja is lehet az egyik kereskedelmi adón. Én bevallom, addig nem szálltam ki a kocsimból, míg a műsor véget nem ért, annyira élveztem a Széchenyi családról és budapesti vonatkozásaikról szóló történetét. Soha nem fáradt?
De igen, sokszor. Viszont ez a műsor is ékes bizonyítéka annak, hogy a mi munkánk az egyik leghálásabb feladat a világon. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, mert egész életemben azt csináltam, amit szeretek. És ez nem mindenkinek adatik meg.
Kedves Kollegina, Kolléga!
Nem tudom a Kormánynak, a Fővárosnak és a történelmi belváros Önkormányzatainak mi a turizmusról alkotott elképzelése, de az utóbbi pár nap történései miatt kénytelen voltam „tollat ragadni” és az Egyesület segítségét is kérni.
Kezdődött azzal, hogy a válság által legjobban érintett szakmák önfoglalkoztatóinak megsegítésére 219.000 Ft egyszeri segítséget hirdettek meg, ami – ha nem is kárpótol teljes mértékben, de legalább amolyan fájdalomdíjként jól tudott volna jönni, faragandó valamennyit az anyagi mínuszokból. Ám a jogszabály szövegezése miatt az igénybevétele szinte lehetetlenné válik: én magam a pandémia ideje alatt alkalmi ételfutárként tevékenykedtem és a jogszabály kimondja, hogy Főtevékenységnek az számít, ami a 2020 november, vagy 2021 június előtti 6 hónapban a legtöbb kiadott számlán szerepel. Mivel külföldi vendégekre vonatkozó idegenvezetési tevékenység gyakorlatilag nem létezett 2020 márciusa és 2021 júniusa között, ezért lehetetlen lett volna erről számlát kiállítani. Nekem így az (egyébként éppen hogy csak a túléléshez elegendő bevételt jelentő) ételkiszállítási tevékenység miatt nem elérhető a kompenzációs támogatás, míg másoknak azért, mert nem állítottak ki egyáltalán számlát, így fő tevékenységük sem létezik az adott időszakra vonatkozólag.
Miután ezen a tételen túlléptem, a 2020. március 4-én vezetett utolsó túrám után igyekeztem felkészülni a 2021. június végi, több mint 15 hónap utáni első vezetésemre. Felkerekedtem hát, hogy végigjárjam a „szokásos” mikrobuszos útvonalat, ami a belvárosból indul. A Zsinagóga után általában a New York Palota következik, ám a Dohány utcán tilos végighajtani, csak nagy kitérős kacskaringókkal lehet szemből rápillantani a gyönyörű Hauszmann-Korb műremekre. Így maradt az Andrássy út, ahol sajnálattal tapasztaltam, hogy az Operaházba az orrunkat sem dughatjuk be, ami az átépítés korábbi szakaszában azért lehetséges volt. Maga az épület is elég nagy felületen becsomagolva, tehát kívülről sem nyújt egy sokáig szemet vonzó látványt. A Hősök tere még úgy ahogy rendben volt, a nyáron egyébként sem kihasznált Műjégpálya nem lett kevesebb a szurkolói zóna miatt. A Vajdahunyad vár a régi fényében pompázik, így kezdett visszajönni a remény az eddigi kellemetlen tapasztalatok után. Ám a Széchenyi fürdőbe sajnos nem lehet bekukkantani annak ellenére sem, hogy maga az uszoda este 11-ig nyitva van. A Nagycirkusz átépítés alatt, az állatkert főbejárata este kivilágítatlan! Vissza az Oktogonig, Nagykörút, ahol érkez(ne) a következő bemutatandó helyszín, a Nyugati Pályaudvar. Ami teljesen be van csomagolva, a Sissy féle váróterem (McDonalds) szintén láthatatlan. Átérve Budára, le az alsó rakpartra, a Parlament szerencsére a szokásos pompában csillog este is, viszont nagyon hiányzik a Lánchíd kivilágítása (olyan mintha egy képen fotoshoppal valaki kiretusálta volna a képről). A Clark Ádám tér olyan amilyenről mindenhol olvashattunk, de szerencsére a Halászbástya és a Mátyás templom nem szenvedett „károkat”. Ellenben a volt Pénzügyminisztérium épületének felújítása váratlanul nagy területet vett el a Szentháromság térből. Átsétálva a déli részre, a Karmelita és a Sándor-Palota rendben van, de a sikló mellett csak sokkal lejjebb egy összeeszkábált faállványon lehet lejutni a Nemzeti Galéria főbejárata elé. A várban tapasztalt felemás helyzet után nagy reményekkel mentem át a Gellért-hegyre, hogy a szokásoknak megfelelően az esti kilátással feltegyem a koronát az estébe nyúló városnézésre. Ám a legnagyobb megdöbbenésemre a Szabadság-szobor és a Citadella körüli panoráma passzázs megközelíthetetlen! Igen, pontosan így: nem lehet eljutni az emlékmű talapzatához sem a Citadella Duna-felé eső oldalról, sem pedig hátulról! Az egyetlen lehetőség az egyébként kivilágítatlan sétányokon alulról megközelíteni és a végén felmászni a panorámáért, ami este azért van annyira veszélyes, hogy inkább a „kivitelezhetetlen” jelzővel illessem.
Nagyon elkeseredtem, mindezek ellenére természetesen nagyon boldog vagyok, hogy újra szeretett szakmámban dolgozhatok és az „első fecske” reményében állok hozzá a 15 csendes hónap utáni első munkámnak.
De egy kérdést engedjetek meg, és ha valamennyire egyetértetek, akkor kérlek Benneteket, hogy megfelelő helyen, felelős pozíciót betöltő személyektől is kérdezzétek meg ugyanezt: Mégis mi az elképzelésük, MIT ÉS HOGYAN MUTASSUNK ÍGY BE SZERETETT FŐVÁROSUNKBÓL a külföldieknek? Hogyan tudjuk így kidomborítani a város páratlan szépségeit, épített és természetes adottságait? És mi a szándék a szakmabeliekkel; segíteni vagy még jobban megfojtani szeretnék ennek a szakmának a több évtizedes, értékes, sokszor pótolhatatlan tapasztalattal rendelkező képviselőit? Ha ez a helyzet nem kerül nagyon gyorsan felülvizsgálatra és orvoslásra, akkor félő hogy valóban éppen az lesz a Budapest-image legjellemzőbb, legbemutathatóbb része, amitől szabadulni próbálunk: a „bulinegyed”, a könnyű lerészegedés, a kocsmatúrák, a könnyű lányok, és a „mindent szabad, amit otthon nem tennél meg” tevékenység lehetősége.
Köszönöm, hogy elolvastátok a nem rövid irományt, igyekszem máshová is eljuttatni, hogy együtt fellépve sikerüljön megoldást találni a felmerült problémákra.