Hároméves a Magyar Idegenvezetők Egyesülete (MIe)

Három év aktív és eredményes munkát tudhat maga mögött a 2016. december 6-án bejegyzett érdekképviseleti szervezet, a Magyar Idegenvezetők Egyesülete (MIe). Deák Judit alapító elnökkel beszélgettünk az elmúlt 3 évről.

Milyen céllal és mekkora tagsággal alakult meg a szervezet?

A magyar idegenvezetők szakmai szervezeteként a kezdetektől a valós érdekképviseletet fogalmaztuk meg legfőbb feladatunknak. Az aktív, folyamatosan fejlődni vágyó és igényes idegenvezetők képviselete és segítése a cél. Küzdünk a jogosulatlan idegenvezetés ellen, valamint a magyar idegenvezetők megfelelő bérezéséért.

Másik fontos célkitűzésünk, hogy idegenvezetőinknek a legjobb oktatási, továbbképzési rendszert biztosítsuk, s mindezek eléréséhez a mindenkori kormányzattal és a szakmai szervezetekkel a hathatós együttműködést kiépítsük.

2016-ban 14 alapító taggal indultunk, egy évre rá tagságunk már több mint 150 főt számlált, jelenleg 200 tagunk van, és sok az új érdeklődő. Úgy látom, az egyesület jó irányba halad.

Mi minden valósult meg eddig, és mire a legbüszkébbek?

Mivel aktív szerepet vállalunk az idegenvezetők továbbképzésében és oktatásában, mindenképp saját képzéseinkre vagyok a legbüszkébb. Éves szinten több mint félszáz programot – tanfolyamokat, nyelvi továbbképzéseket, tréningeket, neves szakemberek előadásait, bejárótúrákat, vidéki tanulmányutakat – szervezünk, amelyeken a MIe tagjai többnyire térítésmentesen vehetnek részt, vagy ha fizetniük kell, az összeg szinte jelképes, a szakmai fejlődés lehetősége pedig jelentős.

Partnereink közt – a teljesség igénye nélkül – ott van a Vigadó, a Zeneakadémia, az Esztergomi Bazilika Kincstára, a Mazsihisz, amely zsinagógavezetésre képezi ki tagjainkat, vagy az Aquincumi múzeum, ahol tárlatvezető-képzést indítanak. Novemberben volt egy nagyon sikeres, 2 napos pápai túránk. Tárgyalunk Gödöllővel, meghívást kaptunk a Millennium háza bejárására is, folyamatosan bővül a partnerek listája. Az évet a Szépművészetiben kezdtük és a tavasszal megnyíló, csodálatosan felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában folytatjuk, tárgyalástechnikai kurzusokat tartunk, hogy csak a legfrissebb programokat említsem.

Van-e olyan terület, amely nehéz diónak bizonyult? Hol nem valósult még meg az áttörés az egyesület célkitűzéseiben?

Két dologban van sajnos botladozás: nem sikerült még törvényi szinten szabályozni a jogosulatlan idegenvezetők – az engedély és képzettség nélküli, botcsinálta kontárok – ellenőrzését és bírságolását, az osztrák sofőrtől a kínai egyetemistán át számos magyar önjelölt guide-ig. A jelenlegi szankciók – a kb. 30 ezer forintos egyszeri büntetés – ugyanis nem elrettentőek, szemben a több ezer eurót is meghaladható uniós bírságokkal.

A bérrendezésben sem tudtunk még előrébb lépni. Bár tettünk javaslatot az idegenvezetők napidíjaira, ezt hivatalosan kartellezésnek minősítették és nem foglalkozhatunk vele. A siker eléréséhez nemcsak hatékonyabb lobbizásra lenne szükség, de erősebb partneri szövetségre is. Ezért most legújabb partnerünkkel, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával (BKIK) karöltve teszünk ajánlásokat (köztük bérajánlást is) jogszabály-módosításokra, illetve törvénytervezetekre, amelyek megteremthetik az idegenvezetők számára az igényes és színvonalas munkavégzés várva-várt feltételeit.

Milyen partnerekkel fogtak még össze, hogy a valós érdekképviselet hatékonyabban működjön?

A BKIK-együttműködés mellett partnerei vagyunk a Magyar Turisztikai Szövetségnek, melynek lobbiereje igen erős, s szintén a minőségi turizmust tűzte zászlajára. A Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) rendszeresen meghív minket – kikérve véleményünket – a Turisztikai Kerekasztalra, valamint a szervezett turizmus többi résztvevőjével ­– a két buszos szövetséggel (MKFE, NiT Hungary), az utazási irodák szövetségeivel (MUISZ, MABEUSZ), a Magyarországi Idegenvezetők Szövetségével (MISZ) és a Személyhajósok Szövetségével is – jó kapcsolatot ápolunk.

2017 óta tagja vagyunk az idegenvezetők európai szervezetének (FEG) is, úgy érzem, ez is jó hátszél lehet abban, hogy a jelenlegi kissé kaotikus állapotok megszűnjenek, és nálunk is európai normák szerint működhessenek az idegenvezetők.

Nem szerénytelenség, ha azt mondom, az idegenvezető az, akivel elsőként találkozik a hozzánk látogató turista. Tőle tud meg sok mindent az országról, benne bízik meg leginkább külföldi tartózkodása alatt, s ha bármi baj éri, elsőként a guide-hoz fordul. Nagyrészt tehát a helyi idegenvezetőn múlik, milyen élménnyel és szájízzel tér a turista haza, s szeretne-e visszatérni Magyarországra.

Ön ízig-vérig idegenvezető, aki 2007-ben Pro Turismo Díjat is kapott, s bár utazási irodát is vezet, mégis a mindennapjai része a folyamatos tanítás, képzés és a klasszikus értelemben vett idegenvezetés, rengeteg információval, anekdotával, színes történettel. Aki szombaton délelőttönként rádiót hallgat, ennek fültanúja is lehet az egyik kereskedelmi adón. Én bevallom, addig nem szálltam ki a kocsimból, míg a műsor véget nem ért, annyira élveztem a Széchenyi családról és budapesti vonatkozásaikról szóló történetét. Soha nem fáradt?

De igen, sokszor. Viszont ez a műsor is ékes bizonyítéka annak, hogy a mi munkánk az egyik leghálásabb feladat a világon. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, mert egész életemben azt csináltam, amit szeretek. És ez nem mindenkinek adatik meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük